Black is beauty. E mottó jegyében rendszeresen készít fekete modellváltozatot meglévő típusaiból a Harley-Davidson
Nem olyan régen a következő bizalmas információt osztotta meg velem az
egyik Harley-Davidson-márkakereskedő: „Ha azt látom, hogy nem kelti fel
a vásárlók érdeklődését valamelyik modell a bemutatóteremben, kiveszem
onnan, minden részét feketére fényeztetem, majd újból kiállítom. Mérget
vehet rá, hogy a lehető legrövidebb időn belül megjön rá a vevő.” Nem
tudom, mennyi ebben az igazság, az viszont biztos, hogy az utóbbi
időben ismét divatba jöttek a fekete motorkerékpárok. Ennek köszönhető,
hogy a Harley kínálatában szereplő „sötét” modellváltozatokat,
nevezetesen a Sportster 1200 Nightstert, a Night Traint és a Street
Bobot – mindegyik túlnyomórészt fekete fényezéssel készül – úgy viszik,
mint a cukrot.
Ízig-vérig beleillik a Harley "dark custom" családjába az Iron. Bár ezüstszínű is van belőle...
A
milwaukee-i gyártó legújabb munkája, az Iron 883 sem kivétel ez alól. A
tanktól a felnikig szinte minden porcikája fekete, sokkal nagyobb
arányban köszön vissza rajta ez a szín, mint a márka bármely másik
típusán. Egyedül a jobb oldalon elvezetett „staggered shorty”
kipufogórendszer fénylik rajta a krómtól. A megnyerő külsőn kívül
számos más dologból fakad az Iron 883 vonzereje. Az egyik ilyen a
kedvező vételár. Vajon ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy
hamarosan eljön az idő, amikor egy középkategóriájú japán kétkerekű
áráért lehet majd szert tenni vadonatúj Harleyra? Mert bizony már 7900
euróért hozzá lehet jutni a 34 lóerős lefojtott változatban is kapható
Ironhoz. A standard 883-as ugyan 200 euróval olcsóbb az új
modellváltozatnál, viszont nem járnak hozzá utóbbi drága felnijei és
kulcs nélküli távirányító rendszere.
Az
Ironban dolgozó hosszú löketű, kis hengerűrtartalmú Evolution-motor
immár jó ideje elektronikus befecskendezés útján kapja az üzemanyagot,
ám ez a tény cseppet sem jelent visszalépést a korábbi nyers,
karburátoros időkhöz képest. Nagyobb testvéreihez hasonlóan ez a
léghűtéses, hengerenként kétszelepes hajtómű is látványosan remeg és
rázkódik a bölcsőváz ölelésében, de nem terheli zavaró vibrációval a
pilótát, ugyanis a váztól elszigetelt. A tengelykapcsoló finoman teszi
a dolgát, a váltót azonban csak határozott lábmunkával lehet
ösztökélni.
Saját
méréseink szerint bőven hozza a motor a Harley-Davidson által megadott
53 lóerőt, sőt, további kettővel meg is fejeli azt. A 70 Nm-es
maximális forgatónyomatékot szintén könnyedén kirázza magából, de nem a
gyártó által megadott 3750, hanem csak 4800-as percenkénti fordulaton.
Mintaszerű linearitással emelkedik az Iron teljesítménygörbéje, a
nyomatéké azonban lehetne valamivel teltebb is. Főleg akkor érezni ezt,
amikor előzni kell: nem elég robbanékony az egyébként igen kulturált
gázadási reakciójú V2-es. Ebben minden bizonnyal az is közrejátszik,
hogy nevéhez méltóan 261 kilogramm a „Vas” tömege, vagyis szorgalmasan
kell kapcsolgatni a váltóját a lendületes haladáshoz.
Nem
mintha bárki is sportmotoros menetteljesítményeket várna el egy
Harleytól, kiváltképp egy 883-astól. Sokkal inkább arra valók ezek a
bringák, hogy kényelmes országúti tempóban motorozzon velük az ember.
Így használva 4,1 literrel is beéri az Iron száz kilométeren. Ennek
fényében már a 12,5 literes tank sem tűnik olyan kicsinek, elvégre bő
300 kilométerre futja belőle.
Szerény étvágya dacára mégsem való túrázásra a fekete Harley, mert
vékony párnázatú az ülése (300 euró felár ellenében a megfelelő
lábtartókkal kiegészített kétszemélyes ülést is lehet kérni hozzá),
továbbá annyira elöl és magasan vannak az első lábtartói, hogy szinte
lehetetlen hosszú távon is kényelmes szögben tartani a térdeket. A
rugózás sem támogatja éppenséggel a kilométerfaló használatot: a
teleszkópvilla és a két hátsó rugóstag gyenge csillapítása miatt hamar
imbolygásba kezd a motor rossz minőségű országúton és gyors
kanyarvételkor, arról nem beszélve, hogy az út síkjából kiemelkedő
csatornafedél vagy a burkolatban éktelenkedő kátyú hatására
menthetetlenül felütnek a rugózó elemek.
Keskeny abroncsai ellenére kissé pontatlan az Iron úttartása, de ha
sikerül eltalálni vele az ideális ívet, akkor stabilan, semlegesen
teljesíti azt. Ebben nagy segítségére van a minimális terhelésváltási
reakciót gerjesztő, holtjáték- és gondozásmentes fogasszíjas hajtás.
Mivel elöl csak egy tárcsa igyekszik megfékezni a lendületbe jött
Harleyt, érdemes a hátsó féket is működésbe hozni, ha hatékonyan akar
lassítani az ember.
Összegzés:
Túl sok minden ad okot kritikára? Lehet, de biztos, hogy így is
fölényesen érvényesülni fog az Iron 883, már csak azért is, mert
fekete, mint a sötét éjszaka.
Nem
mintha bárki is sportmotoros menetteljesítményeket várna el egy
Harleytól, kiváltképp egy 883-astól. Sokkal inkább arra valók ezek a
bringák, hogy kényelmes országúti tempóban motorozzon velük az ember.
Így használva 4,1 literrel is beéri az Iron száz kilométeren. Ennek
fényében már a 12,5 literes tank sem tűnik olyan kicsinek, elvégre bő
300 kilométerre futja belőle.
