Nincs könnyű dolga annak, aki Honda CB250N típushibáival szeretné megtölteni az újság hasábjait. Nem azért, mert annyira sok van belőlük, hogy még rövidítve, felsorolásszerűen sem férnek ki, sokkal inkább azért, mert igazából nincsenek is. Ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne jelentkeznének ezen a motoron az elhasználódás jelei. Az idő és a kilométerek természetesen megteszik hatásukat, de nincs egyetlen olyan kritikus alkatrész sem, ami feltűnően gyenge lenne, ezért gyakrabban romlana el a többinél. Bár a Superdream (ahogy Amerikában nevezték) mindössze nyolc évig szerepelt a Honda palettáján, ennek ellenére mai napig jó néhány szaladgál belőle az utakon, jellemzően megfelelő műszaki állapotban. Gyakran találni eladó példányokat is.

Az olcsó ár, és az egyszerű felépítés magával hozza azt, hogy a tulajdonosok elég ritkán viszik szakszervizbe kis CB-jüket, gyakran házilag, saját maguk, vagy ismerőseik segítségével szervizelik, javítják. Éppen ezért a hivatalos szakemberek sem gyakran találkoznak vele, így bőséges szerviztapasztalatokat is csak nehezen lehetett összegyűjteni róla.
 
Történet
A Honda 1979-ben dobta piacra a – mind kinézetében, mind technikailag – modernnek számító, hengerenként háromszelepes, elöl tárcsafékkel ellátott CB250N-t. A kis újdonság formailag az egy évvel korábban kiadott CB400N mintájára készült, tulajdonképpen annak csökkentett lökettérfogatú ikertestvére. Sajnos olyannyira hasonlít egymásra a két motor, hogy még a súlyuk is közel azonos, ami a kicsinél érezhető lomhaságban nyilvánul meg. A kezdeti 27 lóerős teljesítményt ’82-től 17 lóerőben maximálták, ami egyenletesebb motorkarakterisztikát, gazdaságosabb és környezetbarát üzemet hozott magával, ugyanakkor a menetdinamika további romlásával járt. Ez persze mit sem változtatott a motor népszerűségén, a típus vásárlóit sokkal jobban érdekelte a hosszabb élettartam és a kisebb fogyasztás, a sokoldalú felhasználhatóság, mint a magasabb végsebesség. Akár mindennapos városi közlekedési eszköznek, akár túramotornak alkalmasnak bizonyult, viszonylag nagy termete miatt akár két személy számára is. A CB250N 1987-ben vonult nyugdíjba.
 
A japán népmotor
Jellemzően az egyszerű, kéthengeres, négyütemű motoron nem fognak ki a megtett kilométerek, a motor állapotát sokkal inkább befolyásolja a használat módja, amibe beletartozik az is, hogy mennyire óvják a sérülésektől, illetve hogyan szervizelik, hol tárolják, vagy éppen az, hogy használják-e télen. Ha nem hanyagolják el, akkor akár 30 évig megőrzi jó általános állapotát, ellenben a ridegtartás látható, érezhető nyomokat hagy rajta. A legendásan jó krómozás addig marad a felületeken, amíg azok sértetlenek, egy baleset, vagy szakszerűtlen átalakítás után alatta rozsdásodni kezdhet a fém. Ezzel szemben a fényezés sokkal hamarabb átadja magát az enyészetnek. Egy idő után a benzintank belseje is elkezdhet rozsdásodni, amit nem árt mihamarabb orvosolni. A tankból az üzemanyagrendszerbe kerülő rozsda további hibák forrása lehet, ami a benzinszűrő és a karburátorok gyakori eltömődéséhez vezet. A hidegen kék füstöt eregető kipufogó a szelepszár szimmeringek elöregedésére enged következtetni. A hibajelenség meleg motornál eleinte csökken, de ezeket az alkatrészeket előbb-utóbb cserélni kell, addig viszont fokozott figyelmet kell fordítani az olajfogyasztásra.
 
A futómű fáradása sokkal inkább jellemző, előbb a szimmeringek keményednek meg és töredeznek be, amit a hidraulikaolaj folyása és gyengülő csillapítás kísér, majd a rugók „fáradnak el”, amitől a motor leül, és egy-egy nagyobb úthibán a teleszkópok gyakran felütnek. Hallottunk már olyan esetről is, ahol a hátsó teleszkópok belső szárai törtek el. Az eleve gyenge fék az idő múlásával veszít – mai viszonylatban – addig sem túl fényes teljesítményéből. Az első tárcsaféket a karmantyúk cseréjével, a fékcső fémbevonatúra cserélésével, a hátsó dobféket a dob felszabályozásával, illetve rendszeres karbantartással lehet szinten tartani. A szükséges alkatrészek beszerzése márkaszervizeknél lehetséges, de mivel ezek ára a motor értékéhez képes elég borsos, ezért leleményes tulajdonosok más, kompatibilis autóalkatrészekkel, illetve bontott alkatrészekkel pótolják. Jó tudni, hogy a CB250N alkotóelemeinek többsége – a hengerek, és azok közvetlen környékét kivéve – nagyrészt megegyezik a nagyobb, 400-as CB-jével.
 

Az eladó CB250N motorkerékpárok ára 250 és 350 000 forint között alakul, állapottól függően, természetesen csak akkor, ha a rendszám és a papírok is rendben vannak.

Összegzés
A CB250N tulajdonképpen az MZ-k japán megfelelője. Olcsó, egyszerű szerkezet, ami a gondoskodást remekül meghálálja. Nem kell profi szakembernek lenni, ha valaki jó állapotban szeretné megőrizni, ellenben ha elhanyagolják, az meglátszik rajta. Persze innen is van még visszaút, és némi befektetéssel könnyedén visszaállítható eredeti állapotba.

forrás: http://www.motorrevu.hu/motorteszt/Honda_CB250N_teszt