A hátsó futómű nem kívánatos reakcióiért szívesen a lánc megfeszülését, pontosabban a lánc alsó vagy felső ágának megfeszülési reakcióit okoztatják. De oktalanul. Hogy lássuk az összefüggéseket, meg kell érteni a fizikai hátteret. Tehát kezdjük a lánc feszességével.
Láncfeszesség
Miért kell a láncnak némi lógás? Azért, hogy ellensúlyozza a rugózás által létrejövő hosszváltozásokat. Mert az első és a hátsó lánckerék, valamint a lengővilla forgáspontjának egymáshoz való helyzetének változása megváltoztatja a lengővilla hatékony hosszát. Nyomjuk le a motor hátulját, és közben nézzük a láncot: megfeszül. A berugózás ezen kívül a hátra forgatja a kereket, ez a láncon keresztül a motor forgása ellen hat. Ezt az ellenmozgást a hátsó lánckerék alatt elhelyezett menesztelő gumik és a hajtáslánc holtjátéka nyelik el. Ha túl feszes a lánc, az mechanikusan gátolja a berugózást, ez roncsolja a láncot és a váltókimenet csapágyát. A lánc lógására tehát szükség van, mindig figyeljünk a gyártó által megadott, helyes láncfeszességre.
Mire jó a lánclógás?
Teljesen kirugózott, terheletlen állapotban a legnagyobb a lengővilla és a vízszintes közötti szög, és a legkisebb a lengővilla hatékony hossza, így a lánc lógása ilyenkor a legnagyobb (fent). Akkor lesz a legnagyobb a lengővilla hatékony hossza, ha az első lánckerék, a lengővilla és a hátsókerék tengelye egy vonalba kerülnek. A lánc lógása itt minimális, a berugózás tehát csökkenti a lánclógást (lent). Fontos: a hátsó kerék eközben visszafelé forog a támaszkodási pontjánál, és húz a felső láncágon |
Lánchúzási reakciók
Most nézzük, mi történik, ha a motor meghúzza a felső láncágat. A húzóerő a lánc minden csapjára hat, de csak a lánckerék erőkarján keresztül képez forgatónyomatékot a hátsó kerékre. Ez a forgatónyomaték, a lánckerék és a hátsó kerék sugara közötti különbséggel megszorozva, eredményezi a tényleges hajtóerőt az abroncs felfekvési pontján. Ennek valós mértékét a gumi tapadása határozza meg. A meghajtó erő ellen hat az ellenerő, aminek azonos az értéke, de ellenkező irányú, és ez az ellenerő az útfelülethez párhuzamosan megtolja előre felé a motort a hátsó keréktengelyen keresztül. De mivel a lengővilla az útfelülettel egy szöget zár be, egy erőparallelogramma jön létre. A tolóerő egy része a lengővilla hossztengelye mentén a keréktengelytől a lengővilla tengelyéig hat. A fennmaradó része ehhez merőlegesen visszatalál a tolóerő csúcspontjához. És pont ez a rész képez a keréktengelyen a lengővilla hosszával erőkarként egy forgatónyomatékot, ami a motort kigyorsításnál kirugóztatja. Ez tehát a lánchúzási reakció.
Hogy gyorsulásnál mégis berugózást érzünk, az nem a lánc megfeszülésének eredménye, hanem annak, hogy a tömegtehetetlenség a motor és a pilóta közös súlypontjára hat, ez a lengővilla forgáspontja fölött helyezkedik el, így keletkezik egy nyomaték, ami a motort „belenyomja a rugózásba”. Amíg a lengővilla nem rugózik be a vízszintesnél mélyebbre, addig a lánchúzási reakció ez ellen a berugózás ellen dolgozik – és ez kívánatos módon segíti megtartani a futómű geometriáját. Motorféknél az alsó láncágnál fellépő húzóerő összehúzza a rugózást, ami stabilizál, de a berugózás közben fellépő hátrafelé forgás miatt lánccsapkodáshoz is vezethet.
forrás: http://www.motorrevu.hu/beszamolo/technika_lanchajtas