A hétvégén Nagy – Britanniában, pontosabban Northamptonshire-ben folytatódik a gyorsasági motoros világbajnokság, ott ahol 1986 óta egyetlen egy alkalommal sem bőgtek fel földünk leggyorsabb kétkerekűinek erőforrásai, hiszen a fenti időpontot követően a Brit Nagydíj neve összeforrott a„motorversenyek szülőhazájának” számító doningtoni versenycsíkkal. 2009-ben azonban a „brit versenysport otthonában” (a szentély bejáratán évtizedek óta ez a felirat fogadja az oda betérő zarándokot) hivatalosan is bejelentették, hogy a szigetország megmérettetését az elmúlt esztendőkben egyre több kritikát kapó betonkörről, a Formula 1-et (ideiglenesen) elveszítő, és a vonalvezetés átszabását a motorosok kedvéért előkészítő Silverstone-ba költözik, oda ahol annak idején (1977-ben) az első Brit Nagydíjat rendezték. A viadal természetesen ebben az országban is hatalmas múltra tekint vissza, hiszen a széria születése óta (1949) egyszer sem maradt ki az éppen aktuális versenynaptárból, Nagydíjat azonban csak a jelzett időpont óta tartanak a királynő fennhatósága alatt, lévén a versenyfutás 1977-ig (ahogy napjainkban a holland futam) TT, azaz Tourist Trophyként szerepelt a szóban forgó órarendekben, köszönhetően a legendás Man szigeti derbinek, ami az Úr ezerkilencszázhetvenhetedik évéig  beleszámított a világbajnoki küzdelembe is.  

A fentebb már említett ’77-es viadalon az amerikai Pat Hennen szakíthatta át elsőként a virtuális célszalagot, miután a dél – afrikai Kork Ballington megnyerte az azóta jobb létre szenderülő 350-es, és 250-es versenyt is, majd tíz boldog esztendő (mialatt, a legnagyobbaknál csak három alkalommal került európai illetve ausztrál kezekbe a legfényesebben csillogó trófea) után – ahogyan azt már említettük – Doningtonba költözött a megmérettetés. A Park később a szeszélyes időjárásból és a csúszós vonalvezetésből (ezért a városi legenda szerint a közelben található repülőtér okolható) adódó káoszfutamainak köszönhetően a publikum egyik kedvencévé vált, sőt a tempós vonalvezetésű betonkört maguk az aszfaltbetyárok is szívükbe zárták. Ám Donington 2009-ben végleg elveszítette a kétkerekűek világbajnokságát, ami huszonnégy esztendő után idén tér vissza a northamptonshire-i pályára, melyen hatalmas változtatásokat eszközöltek a MotoGP mezőnyének fogadása okán, sőt a Nagydíj megrendezésével kapcsolatos huzavona után visszatérő Forma-1-is profitálhat majd az aréna névre hallgató pályaszakasz megépítéséből, ami majd’ fél kilométerrel tette hosszabbá és élvezetesebbé a motoros világbajnokság leggyorsabb helyszínévé váló ringet.

Wayne Gardner 1986-os diadalának köszönhetően a Honda számít a Silverstone-i futamok címvédőjének, a serleg megóvásáért viszont hatalmas csatát kell vívniuk a Repsol (vagy a totógyilkosok kedvéért a Gresini) mindenre elszánt versenyzőinek, akik Olaszországban ismét beszálltak a világbajnoki címért folyó ádáz küzdelembe, ám a legnagyobb esélyesnek számító Jorge Lorenzótól még midig alaposan el vannak maradva, ugyanis Pedrosa huszonöt, Dovizioso pedig harminckét egységgel áll a mallorcai matador mögött. Ennek ellenére a szakemberek szerint itt is a narancsosok lehetnek előnyben, mivel az RC212V-nek (legalábbis az eddig tapasztalatok alapján) jobban fekszenek a tempós, egyenesekkel tarkított aszfaltcsíkok, mint a technikás helyszínek, miközben Lorenzo a Yamaha csúcssebességére és motorerejére panaszkodik. A statisztikusok pedig Dovi egyetlen királykategóriás futamgyőzelmére építenek, amit természetesen Nagy – Britanniában zsákolt, ám erre még az esős/felszáradós doningtoni káoszban került sor. Azt persze senki sem felejtheti el, hogy ezen a betonkörön még egyetlen egy motoros sem ment, így a fent említett versenyzőkön kívül többen is főszerephez juthatnak, ha a szabadedzéseken rátalálnak az aszfaltcsík karakteréhez tökéletesen passzoló beállításokra. Minden valószínűség szerint erre készülnek a Ducati vörös ördögei is, akik az első versenyek alatt hatalmas hátrányra tettek szert, és a lemaradás csökkentésének itt, a motorsportok egyik szentélyében vágnának neki.