A bukósisak lehet szép, színes vagy egyszínű, lehet praktikus, de lehet egyszerű, speciális, vagy egyedi, és lehet mindezek különböző arányú keveréke. Mindegyik más és más, de a lényeg a biztonság, amit nyújtanak. Ennek egyik meghatározó összetevője a festék és a hungarocell között található: maga a héj. Bukósisak vásárlásakor a motoros hatalmas kínálattal, és meglepően nagy árkülönbségekkel találkozik a motoros boltokban, és rendszerint azzal szembesül, hogy a héj anyaga alapvetően meghatározza, hogy a kiválasztott sisak melyik árkategóriába tartozik. Mivel ezek pontos mibenlétével sokszor maguk a kereskedők sem 100%-ig biztosak, ezért a Motorrevü rendet tesz e téren, így mindenki tisztába kerül avval, hogy mit és miért húz a fejére.

 

Annyit ér a fejed…
A különböző anyagú bukósisakok által nyújtott védelem nem feltétlenül függ össze azok héjanyagával. Töréstesztek azt bizonyítják, hogy a márkás, különböző kategóriás, „E” minősítésű bukósisakok mind megfelelnek a szabványoknak, a gyártók az erősebb anyagok használatával elsősorban a súly csökkentését igyekeznek elérni. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy a drágább bukósisakok ára több, komolyabb fejlesztést, tesztelést tartalmaz, amik nem feltétlenül csak az EU minősítés megszerzését, hanem a tökéletes, bármilyen irányú ütközéssel szembeni tökéletes védelem elérését célozzák meg. Egy gyors próbakör alkalmával nem érezni jelentős különbséget egy könnyűnek és egy nehéznek számító sisak között. Hosszú túrán, nagy sebességnél, vagy sportolás közben azonban hatványozottan jelentkezik minden egyes gramm, amit a nyakukkal kell megtartanunk. Az állvédő nélküli sisakok rendszerint a legkönnyebbek, míg a bonyolult héjszerkezetű, felnyitható állúak a legnehezebbek. A teljesen zárt bukósisakoktól kaphatjuk meg az ideális súly-biztonság arányt.
A sisak súlyát nem csak a héj, hanem a benne lévő ütéselnyelő réteg, és a bélés is befolyásolja. Mivel ez méretenként eltérő, ezért a komolyabb gyártók több (kettő, esetenként három) különböző héjméretet készítenek egy-egy típushoz, hogy biztosítani tudják a közel azonos súlyt.

- Tisztán karbon vagy kevlár bukósisak nem létezik. Ez a két anyag messze a legnagyobb szakítószilárdsággal rendelkezik azok közül, amit bukósisak héjához alkalmaznak, önmagukban mégsem alkalmasak erre a célra. A karbon túlságosan rideg és repedésre hajlamos, míg a kevlár a kelleténél rugalmasabb anyag. Éppen ezért minden kompozit sisak alapjául üvegszál szolgál, a karbont és a kevlárt pedig külső rétegnek vagy egyes, kritikus részek megerősítésére használják.
- A polikarbon egy fantázianév. A polikarbonát fantáziadús lerövidítése, ami kiválóan alkalmas a vásárlók megtévesztésére.

Termoplasztik sisakok
Polikarbonát (vagy Lexan), ABS. Ezek hőre lágyuló műanyagok, jól és könnyen alakíthatók, ezért nagy mennyiségű sorozatgyártásra ideálisak. Ebből is adódik, hogy a műanyag sisakok ára a legolcsóbb. Hátrányuk annyi, hogy a megfelelő szilárdság és ütéselnyelő-képesség érdekében vastagabb rétegben kell alkalmazni, ezáltal a kész bukósisakok súlya is nagyobb lesz.

Kompozit sisakok
Kompozit, vagyis társított. Ennél műgyantát, mint hordozóanyagot társítanak egy vagy több könnyű, de rendkívül erős anyagból (pl. üvegszál, karbon vagy kevlár) készült szövettel. A kompozit sisakok előállítása, a laminálás rendkívül bonyolultabb művelet. A különböző szövetrétegeket meghatározott sorrendben illesztik egy formába, és műgyantával itatják át. Végül kipréselik belőle a légbuborékokat. A héj akkor van készen, amikor a felesleges részeket eltávolították róla.

forrás: http://www.motorrevu.hu/beszamolo/bukosisakok_hejszerkezete