Ha az utolsó őszi kirándulásnál a fék már csak tessék-lássék működött és tésztásnak érződött, akkor itt az ideje, hogy a téli szünetben nekilássunk az átvizsgálásának. 

A legfontosabbak
1.) A fékbetéteket mindig párosával és kerekenként cseréljük!
2.) Egy fékbetétkészlet általában tárcsánként két darabból áll. Csak egyes esetekben szerelnek kisméretű, egydarabos fékbetéteket, tehát fékdugattyúnként egy betétet – ezekből féknyergenként akár hat is lehet.
3.) Soha ne használjunk eltérő vastagságú, különböző életkorú vagy különböző gyártóktól származó fékbetéteket egy féknyeregben! Ez az első kerék dupla féktárcsájára is érvényes: jobb és bal oldalon csak azonos típusú, egyforma menetteljesítményű darabokat szabad alkalmazni.
4.) Ha a régi fékbetétek hátoldalára lyukacsos tárcsát, acél- vagy teflonlemezt szereltek, akkor ezeket letisztítva, ugyanabban a helyzetben kell az új betétekre rögzíteni. Ezek távol tartják a fékezéskor keletkező hő egy részét a fékdugattyúktól és ezáltal a fékfolyadéktól.

Jó tanács: ha nem akarunk eredeti fékbetétet használni, akkor először kérdezzük a márkakereskedőt, aki megfelelő információt tud adni az alkalmazható fékbetétekről. A Motorrevü tesztjei is segítséget adhatnak a választásban.

Az erősen elkoszolódott fékbetéteket, amelyeket ráadásul már rég nem vettünk igénybe, vagy éppen egy balesetes motorból származnak, szintén ki kell cserélni.

Bár a fékbetétek cseréjéhez a féknyerget általában nem kell kiszerelni, ajánlatos mégis megtenni, mivel a féknyereg belseje ilyenkorra már gyakran alapos tisztítást igényel.

A féknyerget és a tárcsát soha ne tisztítsuk olajjal vagy olajsprével, kizárólag speciális féktisztító anyaggal dolgozzunk! A féktisztító agresszív és ártalmas az egészségre, ezért mindig csak jól szellőző helyiségben használjuk! Ne dohányozzunk munka közben, ne spricceljük a bőrünkre vagy a szemünkbe, és kerüljük el gőzeinek belélegzését! A folyamat során a beszórandó féknyereg környezetét nagy felületen takarjuk le!

A féktisztítót takarékosan, célzottan alkalmazzuk! A szórófejet irányítsuk közvetlenül a megtisztítandó helyre, és röviden nyomjuk meg! Az alkatrészeket befújás után azonnal pucoljuk át! Ehhez nem szöszölő rongyot és egy kis kefét használjunk! A féknyerget ne fújjuk ki túlságosan nagy nyomású levegővel! Ha már egyáltalán ilyennel dolgozunk, akkor csak módjával és kizárólag célzottan alkalmazzuk, mert a fékpor ártalmas az egészségre!

A motorkerékpárt állítsuk középtámaszra vagy bakoljuk fel biztonságosan! Figyelem: a fékkart soha ne húzzuk be, ha a féknyerget és/vagy a fékbetétet már kiszereltük! Ilyenkor ugyanis a dugattyúk akadálytalanul mozoghatnak, és csak nehezen tudjuk majd őket visszatuszkolni a féknyeregbe. Szerencsétlen esetben teljesen ki is csúszhatnak furatukból.

1.) Fékbetétrögzítő csap (A): a fékbetéteket a féknyeregben egy csap tartja megfelelő pozícióban. Ezt egyszerűen bedugják vagy becsavarozzák, és minden esetben biztosítják az ellen, hogy magától kicsússzon vagy kicsavarodjon. Ezt a biztosítékot a rögzítőcsap kiszerelése előtt el kell távolítani. A biztosíték lehet egy pecek, amelyet csak ki kell húzni, egy hernyócsavar, amelyet ki kell csavarni vagy egy kis biztosítókorong, amelyet le kell húzni. A legjobb, ha új fékbetétek vásárlásakor rögtön új biztosítópecket vagy korongot is veszünk, mivel a régiek gyakran már kilazultak – a csavart ezzel szemben használhatjuk tovább.
2.) Ha a rögzítőcsap csak egyszerűen be van dugva, akkor óvatosan üssük ki a helyéről egy pöcökkel! A pöcköt helyezzük a rögzítőcsap közepére, és rövid, könnyű ütésekkel üssük ki a helyéről! Ha a csap csavaros, akkor csavarozzuk ki!
3.) A fékbetétet húzzuk ki a helyéről!

Fékbetét beszerelése
Figyelem: soha ne dugjunk a féknyeregbe éles vagy hegyes eszközt, pl. csavarhúzót, mert könnyen megsérthetjük vele a dugattyú felületét.

Figyelem: a fékfolyadék agresszív és egészségre ártalmas, ezért ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön a testünkre, de tartsuk távol lakkozott felületektől és műanyagoktól is! Dolgozzunk kesztyűben! A lecsöpögött folyadékot bő vízzel öblítsük le!
2.) Kenjünk egy kevés rézpasztát vagy speciális fékzsírt a hordozólemez hátoldalára, valamint a féknyereggel érintkező élekre!

5.) A fékbetét rögzítőcsapját a külső furaton át dugjuk bele a féknyeregbe (ha a fékbetétrugó kívül a fékbetéten van: a nyílnak a menetirányba kell mutatnia). A csap menjen át a fékbetétek és a fékbetétrugók furatain, egészen a féknyereg másik oldaláig. Ha a csap csavaros, akkor csavarjuk be a helyére!
6.) Csavarjuk be a hernyócsavart és kontrázzuk le a rögzítőcsap fejénél, vagy dugjuk bele a biztosítópecket, vagy a korongot pattintsuk bele a horonyba!

A fékbetétek „bejáratása”
Az új fékbetéteket sohasem tehetjük ki már az első fékezéskor maximális terhelésnek, gondosan, érzéssel be kell járatnunk őket! A bejáratási időszak 100–150 kilométer. Ez alatt az idő alatt a féket nem szabad hosszabb ideig „csúsztatni”, fékezzünk röviden és határozottan!

A féket a „motor ellenében” sem szabad bejáratni, ez árt az új betéteknek: felületük felmelegszik és üvegesedik. Minden fékezés után igyekezzünk elegendő időt hagyni a fékbetéteknek arra, hogy kihűljenek!

Ha egy mód van rá, a bejáratási időszakban kerüljük a hosszú fékezéseket, ha azonban a forgalom miatt mégis erre kényszerülünk, akkor egy hosszabb, erőteljes fékezés után megálláskor azonnal engedjük fel a féket, ne tartsuk behúzva!

Kis idő elteltével a fék egyre jobban fog, az érzés megfelelően transzparenssé válik. Ilyenkor a fék már a megszokottak szerint használható.

forrás: http://www.motorrevu.hu/beszamolo/muhely_fekbetet_csere