Nem kis meglepetéssel ért véget a múlt évi Nemzetközi Magyar Oldtimer Bajnokság. A 350-es kategória két utolsó versenyét fölényesen megnyerte az újonc Frecska Gábor - Pannonián! A technikás és lassú Euro-Ringen ezt még arra lehetett fogni, hogy Gábor az MZ Kupán kellő mértékben edződött, több napot tesztelt, és a magas kormányos kialakítás itt kedvező. De két héttel később jött az igazi meglepetés: a Hungaroring hosszú egyenesén a Pannonia még idom nélkül is lépést tudott tartani a leggyorsabb 350-es Yamahával!

Ölbei László csak mosolygott, majd boldogan fogadta a szakma elismerését. Mert ő építette a világverő kéthengerest, és evvel a 37 éves celldömölki idealista megvalósított egy régi álmot. "Négy éves voltam, amikor apám először beindított előttem egy P20-ast. Evvel egy életre meg lettem fertőzve, és azóta is kiver a frász, ha hallom egynek a hangját. Tizennégy évesen végigdolgoztam az egész nyári szünetet, és ebből meg tudtam venni első saját P20-asomat. Akkoriban nem értek sokat, már csak kevesen foglalkoztak velük, mindenki átnyergelt MZ-re. Utána volt még kilenc ilyen gépem, volt hogy hat egyszerre. Építettem egy háromhengerest is. De aztán alkatrészhiány és a katonaság miatt abbahagytam az egészet. 
 

Jött több nyugati motor, majd 2001-ben úgy döntöttem, ismét építek egy P20-ast, de már a mostani lehetőségekkel. 2004-ben Ausztriában dolgoztam karosszérialakatosként, és Bécsbe is evvel a motorral jártam. Nem kicsit csodálták ott meg.

Aztán hallottam, hogy a kunmadarasi 24 óráson kétszer is megnyerte egy P20-as az abszolút értékelést. Gondoltam, ez nem lehet valami nagy verseny, ha egy Pannonia tud nyerni. Elmentem megnézni a következő 24 órást és igencsak meglepődtem, mit tud Frecska Jani Pannoniája. Miután megismertem őt, sokat beszéltünk a megoldásokról és a lehetőségekről, és akkor elhatároztam hogy építek én is egy P20-ast, de még nagyobb ráfordítással. Először finomítottam az utcai P20-asomon, majd elindult vele Kozma Tomi Bábolnán és Tiszacsegén. A széria kategóriában még Martin Loicht DS7-es Yamahája sem volt ellenfél!

Aztán nekifogtam a megálmodott versenygépnek. Be tudtam szerezni az egykori kísérleti osztálynak készült alumínium hengerpár nyersöntvényét, melyeket már négy felömlőre szántak. Csináltam hozzá perselyeket, és kialakítottam benne a vezérlést úgy, ahogy azt jónak tartottam, és Viseco dugattyúkkal párosítottam az egészet. Kutrik Zsombor készített hozzá kipufogókat, a másik oldalra feltettem két 28-as Dellorto karburátort és gyártottam alumínium lemezből egy kellő méretű légszűrőházat.
 
Frecska Jani már régóta készít P20-as főtengelyt Prox csapágyakkal és hajtókarokkal. Sokat beszéltünk róla, a sonkákat hogyan lehetne jobb anyagból elkészíteni. Ezeket a zirci Wittman Istvánnal valósítottam meg, de már a motor többi részéhez is volt elképzelésem, ehhez szintén ő készítette el a gépmunkákat.

Így teljesen újraszerkesztettem a váltót. Hat sebességgel, de úgy, hogy beleférjen az eredeti házba. Két pálya és három villa kapcsolja. A kuplung szintén saját konstrukció. Az eredeti dinamós és megszakítós gyújtás helyett 150 wattos WAPE generátort és CDI gyújtást szereltem fel, hogy az egész ne hevüljön túl, hűtőlyukakat fúrtam a fedélbe. Sokat kísérleteztünk a beállításokkal, most 6500 és 11 000 között van használható teljesítmény.