A körforgalom épp jókor jön. Először az enyhe jobbosban erőset fékezek – aztán villámgyorsan balra döntöm, hirtelen újra beleállítok, majd jobbra kihúzok belőle. Naaa, már vége is van? Hát ez gyorsan ment. A Yamaha WR 250 X pontosan az ilyen és ehhez hasonló pillanatokért él. Akkor van igazán elemében, ha éles, szűk kanyarokban mutathatja meg, hogy a kiváló manőverezési készség többet ér, mint a puszta teljesítmény.

    Pedig a kis modell, amely az X (supermoto) mellett R (enduró) változatban is kapható, elsőre egészen más érvekkel igyekszik meggyőzni leendő tulajdonosait. Varázsigéje a technika. Műszaki megoldásait ugyanis közvetlenül a Yamaha offroad-részlegének krosszgépeitől és versenyenduróitól kölcsönözte. Alumíniumváza és alumínium lengővillája, húzó- és nyomófokozatban egyaránt állítható rugózó elemei mellett a váz alsó része és a hátsó váznyúlvány nyugodtan készülhetett acélból is. Ráadásul a tervezők még rátettek egy lapáttal. Azt akarták elérni, hogy a WR az Euro 3 előírásait – a visszafogott hangerőt és a csekély károsanyag-kibocsátást – homogén teljesítményleadással és vonzó csúcsteljesítménnyel párosítsa.
Ezért a motor karakterisztikáját és a hangerőt rögtön két szelep is szabályozza: egy az alacsony nyomás vezérelte szívólyuk a levegőszűrőházon, valamint egy léptetőmotor által aktivált Exup-szelep a katalizátorral ellátott kipufogóban. Szintén új a befecskendezés, amely a keveréket állítja elő a négyszelepesnek. Négyszelepes? Igen, jól hallották. Miután az R1 superbike már a 2007-es modellévben eltért az addig a sportos négyütemű Yamahák védjegyének számító ötszelepes hengerfejtől, úgy tűnik, az egyhengeresek között a WR-X vezeti be az új trendet.
 

    Két dolgot pedig a WR biztosan jelez: egyrészt azt, hogy nem kell feltétlenül drágának lenni, ugyanis 1678000 forintos ára jóval alatta marad a verseny-WR-ének. Másrészt pedig, hogy Euro-3-időkben sem kell lemondani az erőről. A WR 250 F-nél mindössze 3 lóerővel kisebb csúcsteljesítménye és igen homogén teljesítménygörbéje (lásd a diagramot) bizonyítja, hogy mire képes a korszerű technika.

    De először egészen másfajta dolgoknak örvendhetünk. Lazán elhelyezkedve a krosszkormány mögött a teletankolva mindössze 137 kilogrammos és rendkívül keskeny szöcskét gond nélkül lehet dönteni a kanyarban. Rossz minőségű országutak? Semmi gond. A hosszú rugóutak még a legnagyobb bukkanókat is elnyelik, és a tökéletes első féknek köszönhetően a fékezési pontot a későnél is később választhatjuk meg. Persze a 32 lóerőnek vannak határai. Ami rögtön a menetstílust is meghatározza: csak a fordulatszám számít. Az ütközésig húzott gáz lesz a normális, a kis fordulatszám olyan helyzet, amelyet a legjobb elkerülni. Mindegy, meg lehet tanulni együtt élni vele, lehet vigasztalódni a csinos külsővel és legfeljebb néha álmodni a „mi lenne, ha”-ról. Például, ha a WR-X motorja 450-es lenne. 45 lóerővel és kis fordulaton is nagy nyomatékkal. Na meg egy egészen nagy körforgalomról.

forrás: http://www.motorrevu.hu/motorteszt/yamaha_wr_250_x_teszt