Új jelenség figyelhető meg Olaszországban: egyre több a robogó a vasárnapi kirajzásokra összeverődött motoros csapatokban. Nagy hengerűrtartalmú T-Maxok és Burgmanek követelnek helyet maguknak a Ducati 1098-asok és BMW GS-ek társaságában, de találkozni 300 és 400 köbcentis jószágokkal is. Alighanem a gazdasági válságnak és a gyorshajtókkal szemben kiszabott szigorú bírságnak tudható be az új trend.

Mi sem természetesebb, mint hogy Olaszország legnagyobb robogógyártója, a Piaggio igyekszik tőkét kovácsolni a fejleményekből. És mivel tisztában van vele, hogy a motorról átnyergelő vásárlók a használati érték mellett a hengerűrtartalomra és a látványra helyezik a hangsúlyt, egyre testesebb és feltűnőbb robogókat készít.

Egyik legfrissebb terméke e témában a Carnaby Cruiser 300. Ez a nagy kerekű típus két évvel ezelőtt mutatkozott be szerény, 125 köbcentis változatban. Eredetileg sima, egyszerű városi robogónak készült, és nem vitte különösebben nagy sikerre. Most nagyot fordulhat a kocka, a Piaggio ugyanis mini Harley-Davidsont faragott belőle, legalábbis erről tanúskodik a méretes fényszóró, a számos krómozott díszítőelem, a csőkormány és a nosztalgikus formavilágú, kerek műszerpár. A szemrevaló csomagot a Vespa 300 GTS Superből ismert élénk gázadási reakciójú, 300 köbcentis, 22 lóerős motorral spékelte meg a cég. Ebben a kivitelében már nemcsak városi használatra, hanem hétvégi kiruccanásokra is tökéletesen alkalmas a Carnaby.

A jelek szerint nagyon is működik a koncepció, kiváltképpen Rómában és a város környékén, ahol az olasz sajtó munkatársainak alkalmuk nyílt kipróbálni az újdonságot. Méreteit tekintve akkora, mint a 125 köbcentis változat, vagyis kiválóan lehet cikázni vele az autók között a Colosseum és a Vatikán közötti forgalmas útvonalon. Elegánsan szlalomozik a tömött sorok között, ügyesen átverekszi magát a szűk réseken, és erős motorjának köszönhetően könnyedén legyorsulja négykerekű ellenfeleit a lámpáknál. Mindennapos használatra való alkalmasságát azonban nemcsak ezzel, hanem a térdpajzsban kialakított praktikus tárolórekeszeivel és széles lábtartójával is ékesen bizonyítja – utóbbin gond nélkül haza lehet szállítani a zöldségpiacon vásárolt árut. Az ülés alatt kialakított rekeszben ugyanakkor csak kis félsisaknak jut hely, a 16 colos kerék miatt nem tellett többre. Még az a szerencse, hogy a kiegészítőként megvásárolható 32 literes topcase-szel könnyen orvosolható a helyzet.

Az 1960-ban épült olimpiai falu mögött húzódó országúton végre meg tudja mutatni az olasz cruiser, mire is elég 22 lóerő – arra mindenképpen, hogy álmélkodásra késztessen egyes motorosokat. Hála a nagy kerekeknek, stabilan és pontosan veszi a kanyarokat, és mivel kellően magasan van a lábtartója, egészen jól be is dönthető az íveken. A teleszkópvilla – akárcsak városi forgalomban – itt is derakasan teszi a dolgát, a két hátsó rugóstag azonban kíméletlen következetességgel tájékoztatja a Carnaby gazdáját a mély kátyúkról és az aszfalt síkjából kiemelkedő csatornafedelekről. Az ülés hosszú távon túl kemény és a kelleténél előrébb vannak az utaslábtartók, arról nem beszélve, hogy túlságosan rövid ülőfelület jut a pilóta mögött kuporgó személynek. A betondzsungelben még elmegy, kirándulásra azonban nem való.

Összegzés: Persze nem csak emiatt kétséges, hogy Európa más részein is számítani lehet a vasárnapi túrarobogósok fokozott térhódítására. Pedig minden közlekedési helyzetben élményteli vezetést szavatoló, erős és megbízható motorjával igazán jó alapot tudna szolgáltatni hozzá a Carnaby Cruiser. Legjobban minden kétséget kizáróan a fehér szín áll neki. Ha pedig kiegészítőként rendelhető szélvédő plexit is szerelnek rá, pontosan úgy fest, mint egy kicsinyített Harley. Kár, hogy nem mindegyik országba exportálja a Piaggio a fehér változatot!

forrás: http://www.motorrevu.hu/motorteszt/piaggio_carnaby_cruiser_300_teszt