Ahogyan azt az elmúlt esztendőkben (avagy az óceán túlpartján rendezett autóversenyek alatt) már megszokhattuk, az Egyesül Államokban csak a himnusz elénekeltetése után izzították be a gyorsasági motoros világbajnokság legnagyobb versenygépeinek erőforrásait, melyek magyar idő szerint huszonhárom óra nulla – nullakor bőgtek fel, mégpedig az esztendő kilencedik megmérettetésének tiszteletére. A szóban forgó futam megkezdése előtt a legtöbb szakember Jorge Lorenzót valamint Casey Stonert tartotta elsőszámú favoritnak, ám a hétvégén megtáltosodó Andrea Doviziosót, a lábtöréssel versenyző Valentino Rossit, és a széria rajtbanditáját, azaz Dani Pedrosát sem fejeltették ki az esélyesek népes táborából. A start pillanatában természetesen a fent említett Pedrosa került a kamerák kereszttüzébe, aki szokáshoz híven egy pillanat alatt az egész mezőnyt faképnél hagyta, miközben Stoner másodikká, Spies harmadikká, Lorenzo negyedikké, Dovizioso pedig ötödikké vált, a pozícióját megóvó Valentino Rossi legnagyobb bánatára. Egy körrel később Lorenzo vált főszereplővé, aki a gyenge start után harmadikká lett, mialatt Spies leszakadt az élbolyról, Rossi pedig üldözőbe vette a negyedik helyen tanyázó Andrea Doviziosót. 

Huszonnyolc körrel a leintés előtt Stoner is begyújtotta a rakétákat, és a leggyorsabb versenykör megfutása után a meglógni látszó Pedrosa után vetette magát, miközben Hector Barbera (idén először) feladta a pontokért folyó ádáz küzdelemsorozatot, így már csak három motorosnak (Jorge Lorenzónak, Dani Pedrosának, és Andrea Doviziosónak) maradt esélye a száz százalékos mutató megőrzésére. Pár pillanattal később a Stoner hibáját kihasználó Lorenzo vágott a második helyre, a mezőny azonban a közönség legnagyobb bánatára huszonkét fordulóval a zárás előtt lenyugodni látszott, hiszen az élen Pedrosa, Lorenzo és Stoner, míg a második bolyban Dovizioso, Rossi, Spies és Hayden váltott takarékos üzemmódra. Két fordulóval később Lorenzo a vezető pozíciót is megkaparintotta, legnagyobb ellenfele ugyanis eldobta narancssárga versenygépét, sőt a legtöbb szakértő szerint a világbajnoki címért zajló versenyfutásból is kiszállt, magára hagyva a futam legnagyobb esélyesévé váló Jorge Lorenzót.

A kissé unalmassá váló körözgetésbe az esést követően csak a Pramac Ducati, és a Gresini Honda versenyzői vittek némi életet, ám ezek a csaták sem tartottak sokáig, Marco Simoncelli ugyanis tizenkét körrel a kockás zászló meglendítése előtt a kavicságyba vezette hófehér versenygépét. Szerencsére az esés után sem maradtunk izgalmak nélkül, hiszen az amerikai generációváltás (Spies leelőzte Haydent) után a könyök kölyök a Doktort is üldözőbe vette, ám pár pillanattal később lesodródott a célegyenesre vezető kanyar ívéről, így visszaesett honfitársa mögé, Rossi pedig utolérte a lelassuló Doviziosót, egyszóval a hirtelen feléledő izgalmak az utolsó körökben sem csillapodtak. Rossi előzését öt körrel a leintés előtt csodálhatták meg az amerikai fanatikusok, akik a kockás zászló meglendítése után Lornezónak, Stonernek és a dobogóra álló Valentinónak tapsolhattak. A negyedik helyen értelemszerűen Dovizioso, az ötödiken Hayden, míg a hatodikon a feltűnően ideges Spies zárt, Edwards, Melandri, Capirossi és Kallio kárára. Roger Lee Hayden végül tizenegyedik lett, megelőzve a szintén beugróként szereplő Alex de Angelist. Az „űrhajós” újabb győzelmével egyébként hatalmas lépést tett a világbajnoki cím irányába, hiszen negyvenhét pontos előnyét hetvenkét egységnyire cserélte.

forrás: www.motorsportal.hu