Egyre jobb formába lendül a gyorsasági motoros világbajnokság címvédője, aki sípcsonttörése után a versenypályától pár kilométerre található CTO Careggi klinikán több orvosi beavatkozáson is átesett. Ezt követően meglehetősen közvetlenül fogadta a kórházba látogató újságírókat, televíziós műsorvezetőket, akiken keresztül több alkalommal is köszönetet nyilvánított vetélytársainak és rajongóinak, miközben az orvosi ellátást dicsérte, és leszögezte, hogy a következő hónapokban csak a felépülésre fog koncentrálni, mivel a cím megszerzése elérhetetlenné vált, az ezüstérem pedig – neki legalábbis – ugyannyit jelent, mint a tizenhetedik pozíció. Mostani nyilatkozatában viszont a kötelező körök lefutása után először mesélt balesetének körülményeiről, melyekről a tőle megszokott őszinteséggel szólt, és kijelentette: az esésért csakis ő hibáztatható. Később pályafutásának folytatása is szóba került, amire – elmondása szerint – ez az eset véletlenül sem lesz kihatással, lévén már most a zsebében van egy szerződés a 2011-es évadra. Már csak azt kellene kideríteni, hogy a papíros Yamahától, avagy a pletykák szerint egyre intenzívebben licitáló Ducatitól került a Doktor birtokába.
Hogy érzed magad a műtétek után? Vannak még fájdalmaid?
Rossi: „A legnehezebb pillanatokon már átestem, sőt az operációk is nagyszerűen sikerültek, úgyhogy a helyzethez képest minden a legnagyobb rendben van. Most egy elképesztően nehéz időszak vár rám, hiszen még midig számolnom kell a fertőzésveszéllyel, és továbbra sem állhatok rá a sérült tesztrészre. Ezt a periódust egy másik rettentően fontos időszak követi, amikor el kell kezdenem a rehabilitációs programot, terhelni kell a lábamat, majd egy segédeszközzel ismét járnom kell.”
A beavatkozás után Dr. Buzzi hathetes rehabilitációs periódusról beszélt, szerinted meddig tart majd ez az időszak?
Rossi: „Várható volt, hogy Dr. Buzzi egy kicsit el fogja óvatoskodni a program időtartamának megjóslását. Persze szeretnék minél hamarabb száz százalékos formába kerülni, az azonban már teljesen mindegy, hogy négy, öt, avagy hat versenyt hagyok ki, mivel a bajnoki reményeknek lőttek. Egyetlen célom van tehát, ami nem más, mint a teljes felépülés. Véleményem szerint Csehországban már motorra pattanhatok, de az sem lesz tragédia, ha csak egy – két versennyel később kerül sor a visszatérésre.”
Emlékszel az esésre?
Rossi: „Persze, mindenre pontosan emlékszem. A bukás során nem vertem be a fejem, a bőrruhámban lévő légzsák tökéletesen működött, a sisakomon is csak kisebb karcolások keletkeztek, sőt az egész testemen csak egy – két zöld folt jelent meg, mégis nagyon balszerencsés volt, hiszen a lábam a testem alá szorult. Ha egy kicsivel szerencsésebben érek földet, például a hátamon, akkor most nem itt beszélgetnénk. Az eséskor használt gumiabroncsokkal még csak két kört tettem meg, amikor hirtelen lelassítottam, hogy elengedjem a gyorsabban haladó Hector Barberát, majd Pedrosának is szerettem volna helyet adni, ám amikor visszatértem az ideális ívre, és adtam egy kövérebb gázt, hirtelen lerepültem a motorról. Elveszett a gumiabroncs tapadása, de ez az én hibám volt!”
Kinek szeretnél köszönetet mondani?
Rossi: „Természetesen többeknek is! Először a Firenzei Traumatológiai és Ortopédiai Intézmény professzorának, Dr. Buzzinak, és a kórház minden dolgozójának, hiszen egytől egyig zseniális munkát végeztek. Szerencsére a baleset Mugellóban történt, ami pár kilométerre van Firenze városától. A klinika ápolóinak is köszönttel tartozom, amiért, ilyen kedvesen viselkedtek velem, ahogy tették azt a mugellói betonkör kórházában dolgozók, és a mentést végző pályabírók is. Végül a rajongókhoz szólnék, akik egy pillanatig sem hagytak cserben, nagyon jól estek az üzenetek, köszönöm srácok!”
Az esés után gondoltál arra, hogy végleg befejezed a motorversenyzést?
Rossi: „Őszintén? Nem, egy pillanatig sem! Nem féltem, nem ijedtem meg, csak elborzadtam, amikor megláttam a lábamat, de ami a legjobban taszított az a többfutamos kihagyás gondolata volt. Mostantól sokkal jobban fogok vigyázni az épségemre, és a pihenő alatt is óvatosabb leszek majd, mivel nem szabad elkövetnem ilyen és ehhez hasonló hülyeségeket, mert minél hamarabb vissza szeretnék térni a versenypályákra. Van versenygépem a 2011-es szezonra, ezért nem kell elsietnem a visszatérést csak azért, hogy valakinek bizonyítsak. Ha négy futamot kellene kihagynom, már akkor sem harcolhatnék a bajnoki címért, így jobb lesz a felépülésre figyelni, azért, hogy még hosszú évekig egészségesen versenyezhessek. Sok sportoló került már hasonló helyzetbe, gondoljunk csak Mark Webberre! Ő sem hagyta abba, sőt! Ő is felhívott a baleset után, és elmondta, hogy nagyon nehéz időszak vár rám, ám ha ésszel csinálom a dolgokat száz százalék, hogy felépülök.”
Most van egy kis időd a pihenésre, és a gondolkodásra…
Rossi: „Igen, van. Elsősorban tanulni szeretnék, fejleszteni az angoltudásomat, olvasni, és egy – két új dolgot elsajátítani. Ha a kérdéssel a 2011-es szezonra akartál utalni, elmondhatom, hogy ez az eset semmin sem változtatott, a terveim változatlanok maradtak, csak kaptam hozzájuk egy törött lábat. A 2010-es évad végeredménye, sosem játszott szerepet a jövöm alakulásában.”
A pihenő alatt foglalkozol majd a válladdal is?
Rossi: „Igen, ez a bukás egyetlen pozitív mellékhatása. Végre a vállam rehabilitációját is folytathatom, műtétek, és mindenféle sietség nélkül. A hétvégén már meg is kezdtem az ehhez szükséges gyakorlatok elvégzését. Abban biztos vagyok, hogy ez a probléma már nem fog hátráltatni a visszatéréskor! Tökéletes állapotban szeretnék visszatérni, ám ez sem jelent azonnali győzelmet. Amikor motorra pattanok a mentális állapotomon is dolgozni kell, nem csak a fizikain, így biztosan várni kell a győzelemre.”
forrás:
Visit PowerBike's English webshop: ScooterLife.eu
.jpg "SENA"){kind=logo}
.jpg "Vespa"){kind=logo}
kiemelt ajánlataink
részletek
vásárlás
.jpg)
